Mindenkinek fontos a gyermeke, és hogy egészséges lelkű, boldog és főleg magabiztos legyen. A gyereknevelésben, az esetek nagy részében adható ugyan receptszerű válasz, de ezek általánosítottak, nem felelhetnek meg mindenkinek, és nem alkalmazhatók mindenkire.
Nincs recept… de a legfontosabb alaptanácsok, amiket ha alkalmazunk, máris egy lépéssel közelebb kerülhetünk a célunkhoz.
Odafigyelés, Dicséret
Az odafigyelés, a gyermekre fordított figyelem, a legelemibb meghatározója a jó szülő-gyermek kapcsolatnak. Az egyik legfontosabb dolog egy kisgyerek életében a szülőtől érkező pozitív visszajelzés, a dicséret, hiszen mindent azért tesz, hogy nekünk megfeleljen. Erősítsük mindenben, amit csinál, ha csak fel akarja hívni a figyelmünket, akkor is. Mindig jutalmazzuk egy szép, őszinte mosollyal, puszival, öleléssel és pár jó szóval.
Beszélgessünk!
Egy gyerekkel nem mindig lehet komolyan beszélgetni, de nagyon fontos hogy mindent megbeszéljünk vele. Ne zárjuk ki azért, mert Ő még kicsi, vagy nem értheti. Csodálkoznánk, hogy mennyi mindenhez hozzá tudnak szólni. Beszéljen, meséljen mi történt vele, mi a véleménye egyes dolgokról. Azt, hogy mi volt jó benne, mi tetszett neki, mi okozott bánatot. Tanítsuk meg, hogy lehet, sőt kell is beszélni az érzéseiről.
Vagy hallgassunk
Fontos, hogy mindig hallgassuk meg, ha mondani szeretne valamit, mert az mindig fontos! S reagáljunk is rá valamit, ha tehetjük, mindig kérdezzünk vissza, hogy igazi párbeszéd alakulhasson ki. Tudja, hogy mindent elmondhat nekünk, ami a szívét nyomja, mert az őszinteségből soha nem lesz baj!
Szeretet és biztonság!
A szeretet jelentőségét minden gyermekneveléssel foglalkozó munka hangsúlyozza. De éreznie is kell, mivel abból a kisgyermekből lesz később magabiztos felnőtt, aki tudja, hogy van a világon egy zug, ahol őt mindennél jobban szeretik, s ahová bármikor visszahúzódhat. A gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha a szülei érett felnőttként viselkednek, és meghúznak bizonyos határokat gyermekük fejlődése érdekében.
Feladatok, Fegyelmezés!
Adjunk neki feladatokat, hadd vegyen részt a munkában. Olykor ezek lehetnek komoly, felelősségteljes feladatok is. Bízzunk meg benne!! És nagyon fontos a fegyelmezés, mégpedig mindkettő szülő részéről. Ne hangozzanak el olyan mondatok hogy, : „Mi lesz ha Apád hazaér!” vagy „Anyád ha megtudja, lesz büntetés!” Támogatni kell egymást, a gyermeknek tudni kell, hogy a szülők egy szövetséget alkotnak! (Na ez nehezen megy a tapasztalataim szerint..)
Végül..
A szülő-gyermek interakcióban a szülőé a nagyobb felelősség. Ő a felnőtt, neki kell jó példát mutatnia a gyermeknek. De ha odafigyel rá, szereti őt és ezzel biztonságos légkört teremt számára, akkor nem jelenthet gondot a neveléssel kapcsolatban felmerülő hétköznapi kérdések megoldása sem. Igen, minden fórumon lehet erről olvasni, mit kellene tenni, és hogyan, viszont azt is tudjuk, hogy a mai rohanó világban ezt egyre nehezebb kivitelezni.
Amennyiben segítséget szeretnél kérni egy probléma megoldására, hívj bizalommal.
