Biztosan…. Sőt több vonatkozásban is használjuk ezt a kifejezést. Én jelen kérdésben arra gondolok, akiknek a szülés, szoptatás, gyereknevelés egyszerűen jön, szinte a vérében van- szokták mondani. Ami ebben a kérdésben foglalkoztat, elgondolkodtat, és szeretném veletek megosztani, hogy sokan azt gondolják, hogy azok. Ők, akik mindent jól csinálnak – legalábbis így érzik magukról, nagyon sok tanácsot tudnak adni a játszótéren, és szentül meg van győződve, hogy nekik van igazuk. Találkoztunk már vele….
Félreértés ne essék, nagyon felnézek rájuk, akiknek minden zsigerből jön, mindent meg tudnak oldani egy pillanat alatt és nem bonyolítják túl a dolgokat.
De tisztelem azokat is, akik fel merik vállalni, ha bizonytalanok valamiben, sőt nagyon bátor Nőknek tartom azokat is, akik ki merik mondani, hogy nekik nem való, vagy egyszerűen úgy érzik, nem szeretnének gyereket.
Többször vitáztam kollégáimmal, hogy az Anyaságot is tanítani kellene, mit egy gépjármű vezetést?? Hiszen nem úgy születik az ember, hogy mindent tud. Ők azt mondják, hogy minden gyerek más, nem mindenkinek ugyanaz válik be. Sokféle könyv, módszertan létezik a nevelésre, mindenki másban hisz. De vannak alap viselkedési normák, amiket jó ha tud az ember, és tudja hogyan kezelje.
Én azt vallom, mint sokan mások, hogy a szeretet a legfontosabb, ne könyv szerint éljen az a gyerek…… de probléma esetén kérdezzük utána….de akkor miért felejtkezünk el sokan erről válás idején!!!
Főleg egy válás idején!
Talán első körben azért, mert ilyenkor mindenki magával van elfoglalva, a saját sérelmeit kell orvosolni. Ilyenkor viszont még több kérdés adódik, hogy jól cselekszünk a gyermek nevelésével kapcsolatban, jó döntést hoztunk –e? Amikor az ember csalódott, sokszor még haragos, mert nem tudta még feldolgozni a válást, elengedi partnerét, esetleg féltékeny (egy újabb partnerre) – olyankor sajnos többször hozhat rossz döntéseket a gyereknevelés terén. Sokszor intelligens emberek is kivetkőznek Önmagukból, az ŐsAnyák mondanak, cselekednek olyan dolgokat, amiről nem is gondolná, hogy gyereknek tesznek vele rosszat.
Pedig ezen időszakban lenne a gyereknek is nagyobb szüksége a szüleire, főleg hogy Ők békében, szeretetben legyenek egymás iránt, bármi történt is közöttük.
Ezért nagyon fontos hogy érzelmileg, lelkileg rendben legyen a szülő. Tudom nehéz belátni, és ez az első lépés, ha eljutunk addig, hogy ráébredjünk, segítségre van szükség.
Ha kell, kérjen bátran tanácsot, keressen fel szakembert, mert mint a mottóm is mondja: „Az a legfontosabb, akkor lesz jól a gyerek, ha jól van a szülő”
