Szögezzük le, a gyerekek nem akartak válni, nekik Anya és Apa együtt létezik. Az Én kicsi lányom nagyon édes volt, amikor azt mondta (költözés, házeladás alkalmával) :”vegyünk egy nagy ikerházat, és ott éljünk együtt, Apa az új családdal, és mi a másik oldalon.”
Milyen jó is lenne. Bár ezen most mosolygunk… Meg tudnánk ezt tenni?
Jó lenne erre törekedni, ami tudjuk nagyon nehéz, de meg kell próbálni. Nem az összeköltözést, de azt hogy békésen menjen minden.
Ne szidjuk a másikat, és ne mocskoljuk az új partnert a gyerek előtt. Ha láthatásról érkezik haza, NE faggassuk. Kérdezzük meg hogy jól érezte-e magát, de ennyi. Ha akarja, majd elmeséli mi történt a hétvégén. És örülni kell, hogy jól érezte magát.
Még véletlenül se mondjuk azt, hogy "olyan vagy, mint apád/anyád!" Főleg ne negatív értelemben.
A család összes tagja támogassa a gyereket abban, hogy szeresse az apját/anyját bármi is történt kettejük közt.
Erre kell törekedni, és amikor csak lehet, működjünk együtt.
Az biztos elsődleges, hogy mindent beszéljünk meg vele. Tudja a gyerek, hogy mi történik körülötte, hiszen Ő nem hülye, csak gyerek. És sokszor Ők sokkal jobban látnak dolgokat, mint mi felnőttek. És mindent megéreznek. Feszültséget, boldogságot, szomorúságot.
És a legfontosabb, hogy bármi történt is Őt nagyon szeretjük!!!
