Újra egy olyan témát veszek elő, amiről már az előző bejegyzéseimben is szót ejtettem, de sajnos nem lehet róla eleget beszélni. Az utóbbi időben több Édesapával találkoztam, akik elkeseredtek, mert tehetetlenek az Édesanya cselekedeteitől.
Olyan Apákra gondoljunk, akik tényleg kivették a részüket a mindennapokból. Iskola, edzés, tanulás… Ott voltak mindig vele, és szeretnének továbbra is a gyerek életének részese lenni- persze az adott körülményhez képest.
Az Édesanya, nemhogy azt a tanácsot nem tartja be, amit minden tanácsadó, pszichológus mond- előző blogomban írtam: hogy - „Ne használjuk a gyereket érzelmi támasznak, házasságjavítónak, se fegyvernek az exünk ellen.” – hanem kifejezetten a gyereket használja a volt párjával szemben.
Mindent megtesznek ezért. A legkegyetlenebb, hogy nem engedi az Édesapához, vagy nem annyit, amennyit szeretne. Csak negatív színben tünteti fel Őt, a gyerek mást sem hall. Minden baj, bármit is tesz, cselekszik az Apa.
Nem ítélkezni akarok, sőt nem bántom Őket. Egyszerűen csak szánom, és sajnálom az ilyen Anyákat. Megint oda jutunk vissza, hogy segítségre lenne szükség, hogy rendbe tegyék a saját érzéseiket a válást követően, ápolják lelküket és elengedjék a sértettséget, haragot. Tisztán lássanak.
A legszebb a dologban, hogy nem az Apa a legnagyobb áldozat – hanem a gyerek!
Őt sokkal jobban megviseli, teljesen tönkreteszi lelkileg ez a harc, háború!! És nevelnek egy sérültebb felnőttet belőle. Ugyanis így is minden gyerek sérül a válás miatt, ki kevésbé, ki erősebben. Csak attól függ, hogy a Szülők hogy kezelik a válást, és egymást.
Hölgyeim megéri?
Kedves Apák, nektek pedig kitartás. Meg kell próbálni megbeszélni. Tudom ez nehéz, mert a legtöbbször veszekedés a vége, és zárt fülekre talál minden szó. Talán egy kívülálló szakértő, tanácsadó segíthet.
