Vegyük sorra a lépéseket:
- a petefészek előkészítése
- a petesejtek leszívása
- a petesejtek megtermékenyítése és tenyésztése
- az embriók visszahelyezése
- VÁRAKOZÁS
A lombikbébi eljárás a párok teljes körű kivizsgálásával kezdődik – olvasható pl. a Dévai Intézet honlapján. Ezt követően a női szervezetben hormontartalmú készítmények, gyógyszerek, injekciók segítségével el kell érni, hogy a természetes egy petesejt/hónap helyett a petefészek több – 4-10- petesejtet termeljen. Ez a stimuláció nagyjából 8-12 napig tart, miközben a gyógyszerek hatását ultrahang vizsgálatokkal, illetve szükség esetén vérvétellel ellenőrzik. Ez így elsőre talán nagyon ijesztőnek tűnhet, de alapvetően egy humánus eljárásról van szó. Ezt követően a leszívott petesejtek megtermékenyítése az anyaméhen kívül történik, az előkészített spermával. A megtermékenyülést követő sejtosztódás még laboratóriumi körülmények között zajlik, az embriókat speciális táptalajban tárolják. A megtermékenyített petesejteknek az anya méhébe történő visszahelyezése az embrió transzfer. Annak érdekében, hogy a teherbeesés valószínűsége növekedjék, általában nem egy, hanem több embriót ültetnek vissza. Majd következik talán az a szakasz, amely a legnehezebb: a várakozás. Ilyenkor jönnek azok a bizonyos gondolatok…Ha úgy érzed, félelmeid vannak az eljárással kapcsolatban, szeretnél valakivel beszélgetni és „agyalás” helyett szeretnél felkészülni a folyamatra, keress bizalommal
Ismered a lombikosok 10 parancsolatát?
Nemrég kaptam valakitől, aki ugyanebben a cipőben jár. Érdemes elolvasni, hasznos infók vannak benne.
1. A kezelés alatt nem olvasgatunk internetet, „szakirodalmat", semmit, ami a lombikkal, meddőséggel kapcsolatos! Csak felesleges agyalásra ad okot.
2. A stimuláció alatt pontosan követjük az orvos utasításait, ha nem értünk valamit, rákérdezünk, és feltétel nélkül megbízol abban, amit az orvos mond, akármivel beszélték tele a fejeda fórumokon, a váróban, mert lehet, hogy Neked ez az első lombikod, de neki már a több ezredik, tudja, hogy mit csinál!
3. A stimu idején nem figyeljük a testünk minden rezdülését, hogy feszít-e a hasam vagy nem, van-e hányingerem vagy nincs, szédülök-e vagy nem, fáj-e a fejem vagy nem. Akár érzel valamit akár nem, abból nem lehet semmilyen következtetést levonni a tüszők éréséről. Erre való a vérvétel és az ultrahang.
4. Nem aggódunk az érő tüszők mennyisége, a nyh-a vastagsága miatt, és legfőképp nem foglalkozunk azzal, hogy a másiknak milyenek az eredményei. Ez nem verseny!
5. A punkciókor nem foglalkozunk azzal, hogy a többieknek hány sejtje lett. Egy gyerekhez elég egyetlen női és egyetlen hímivarsejt is. Ez nem verseny!
6. A beültetéskor nem foglalkozunk azzal, hogy a többiek hány sejtesen kapták vissza az embrió(ka)t, és milyen vastag volt a méhnyálkahártyájuk! Ez nem verseny!
7. A beültetés után nem keresünk tüneteket! Ha keresel, találsz is, és akkor az a baj, ha meg még sem találsz, akkor az a baj. A premenstruációs tünetek egyébként tökéletesen megegyeznek a koraterhességi tünetekkel, a megtapadást amúgy sem lehet érezni.
8. Az Utrogestan vagy más progeszetron tartalmú készítmény használatát akkor se hagyd abba a beültetés után, ha esetleg vérzés jelentkezik. A vérzés önmagában nem jelenti azt, hogy nem sikerült, viszont progeszteronhiány miatt megszakadhat az elindult terhesség.
9. A vérvételkor nem beszélgetsz a többiekkel arról, hogy ki mit érez, és milyen tünetei vannak, a hetes pontban már részletezett okok miatt.
10. Akárhányadik lombiknak futsz neki, nem latolgatod a statisztikai esélyeket a sikerre, ez nem matematika, hanem biológia!
