Stressz okozta nehézségek a felvételi vizsgán

Gyermekeink naponta szembesülnek az iskolai elvárásokkal, megmérettetésekkel, hiszen folyamatosan ott lebeg a fejük felett a dolgozat, vagy a felelés szelleme. Úgy gondolhatnánk, hogy az évek során megedződnek és mire eljutnak a komolyan vizsgákig, már immunissá válnak, jól bírják a feszültséget. Sajnos azonban ez nem minden esetben van így. Rengeteg gyermek tanulmányai alatt folyamatos stresszben éli az életét. Ezt mi szülők csak fokozhatjuk azzal, hogy magasra tesszük a mércét. Persze nem ok nélkül, hiszen mi már tudjuk, hogy tanulás, jó iskola, és jó szakma nélkül elveszettek lehetnek az életben, azonban ők még ezt nem értik, csak azt látják, hogy megint nem teljesítették az általunk elvárt mértéket.

Azok a gyerekek – és persze felnőttek is -, akiknek kevés az önbizalmuk még nehezebben élik meg a vizsgák okozta stresszhelyzeteket. Az önértékelési nehézségek és az önbizalomhiány okozhatja a negatív énkép kialakulását. Egyértelműen nehéz a célunkat úgy elérni, hogy magunk sem hiszünk abban, hogy sikerülhet.

Egy-egy sikertelen felvételi vizsga évekre visszavetheti a gyermeket. Azok, akik alaposan felkészültek, de kis önbizalommal rendelkeznek, a sikertelenség után kétségbeesetten fogják magukat vádolni, leminősítik magukat, rosszabb esetben tehetségtelen vesztesnek gondolják majd magukat, aminek hatására céljaikat még inkább nem tudják majd elérni.

Hogyan segíthetünk elkerülni a stressz okozta önbizalomhiányt gyermekünknél?

A gyermek nem akar csalódást okozni szülőjének. Éppen ezért ne tegyük magasra a lécet. Lássuk gyermekünk képességeinek határait, ne állítsuk megoldhatatlan feladat elé. Hiába szeretnénk mi, hogy agysebész legyen a srác, ha közben meg egyáltalán nem érdekli a biológia és még a vér látványától is viszolyog. Ne ültessük be a fejébe a megvalósíthatatlant, mert ezzel csak tovább növeljük az amúgy is benne lévő feszültséget. Főként akkor lehet ez probléma, ha a gyerek tisztában van azzal, hogy mire képes és érzi, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak.

Segítsük, bátorítsuk gyermekünket, hogy az általa elképzelt utat bejárhassa. Ne a saját vágyainkat és álmainkat akarjuk rajta keresztül megvalósítani, hanem beszélgessünk vele arról, mit is szeretne majd csinálni. Persze okos tanácsokkal, önbizalma fejlesztésével, dicséretekkel, mi is befolyással lehetünk arra, milyen irányt vegyen az élete, de ne kényszerítsük őt egy általunk megálmodott világba.

Napjainkban már nem feltétlenül az a jó a gyereknek, ha a legmenőbb egyetemre tud járni, hiszen akár évekkel a gimnázium befejezte után is elkezdheti felsőfokú tanulmányait. Egy jó szakmával a kezében pedig akár többet kereshet, mint egy tanári diplomával.

Szeretnél segítséget abban, hogy gyermeked és Te magad is megtanuld, hogyan növelhetitek önbizalmatokat? Akkor keressetek fel, beszéljük meg a problémákat, találjuk meg együtt az utat a magabiztosság felé.

No Comments Yet.