Igen, van ilyen is, hogy bár recept szerint készítjük a finomságot, az mégsem sikerül. Kata sorozatához írva, főleg a gyermekekre vonatkozóan, most itt az alkalom végre azt is megemlíteni, ha valami nem úgy sikerül, mint a nagy könyvben meg van írva.
Hiába a jó alapanyag, általában azzal nem is szokott probléma lenni, a végeredmény mégis a kukába végzi, mert odaégett, vagy éppen nyers maradt a közepe, csomós lett, vagy netalán túl folyékony…..
Pedig ez csak rajtunk múlik…
Egyszer is mindenkorra jó lenne tehát megjegyezni, hogy nem születik rossz gyerek, hanem sajnos főleg szülők teszik azzá. És az akár tetszik akár nem, így van.
Sokszor azt látom, hogy a gyereket hibáztatják, az iskolát, barátokat, pedig Ő nem ezért lett olyan amilyen. Nem magától lesz hisztis, kezelhetetlen, neveletlen, vagyis igen, hiszen nem tanították meg rá, nem mutattak példát ebben. Ne felejtsük el, hogy a legfontosabb milyen példát lát a gyermek, hiszen neki az lesz a természetes. Utána, amit tanítunk neki.
Fontos hogy egy erős bázis, egy megértő, szeretetteljes család álljon mögötte, aki mindig támogatja, megérti Őt.
Bele sem gondolunk, hogy egy – egy apró, jelentéktelen döntésünkkel mit váltunk ki a gyerekből. Főleg ha nem kérdezzük meg, nem hallgatjuk meg a véleményét, az álláspontjukat. Csodálkoznánk, hogy Ők néha teljesen másképp látnak dolgokat, más irányból közelítik meg a témát. Ezeket mindig meg kellene beszélni.. És sajnos ha egyszer kijelentik, hogy ez a gyerek rossz, a bélyeg mindig rajta marad.
Úgy gondolom, talán nincs nagyobb kegyetlenség, mint valakire rányomni a rosszaság pecsétjét, és arra ítélni, hogy hordja egy életen át.
Ne tegyük ezt a gyermekeinkkel, segítsünk nekik. Én azon leszek, hogy megoldjuk a problémákat.
