Amikor már biztos, hogy válásra kerül sor, az első, és legfontosabb dolog a gyerekelhelyezés megbeszélése. Rengeteg tanács, hozzászólás érkezik barátoktól, szülőktől, sokszor azt sem tudva jó vagy rossz lesz –e a gyermeknek. Én kaptam hideget és meleget, mert nem a megszokott magyarországi modellt választottam, hanem 1 hét itt, és 1 hét ott……de ha ismerjük gyermekünket, és tiszteletben tartjuk az Apa kérését meg lehet próbálni…és még akár ez is működhet. Mert mint minden dolognak, én azt vallom, van jó és rossz oldala. (Természetesen most nem tartoznak ide azok az esetek, amikor Apa, vagy akár Anya nem tud, nem akar a gyermekkel folyamatos kapcsolatot fenntartani.)
Segítek egy kicsit eligazodni:
12 +2 …
Ami nálunk, Mi kis országunkban elfogadott, hogy az egyik szülővel él a gyermek, és minden második hétvégén a másik szülővel találkozik.
Előnye: Itt az állandóságot kell említeni, (bár a gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint mi ezt gondoljuk) és ami még fontos, hogy az egyféle nevelési modell érvényesül - én ezt tartom fontosabbnak ennél a típusnál, főleg akkor, ha tudjuk, hogy az közös életünk során sem értettünk sok mindenben egyet a nevelésben…
Hátránya: A különélő szülő hiányozni fog a hétköznapokból a gyermeknek, és viszont. Ha belegondolunk, és tudjuk, mennyire szereti, foglalkozna vele (olyan szülőről beszélünk) és a gyermek is rajong érte, (előző blogbejegyzésben ezt boncolgattam) többet szeretné látni, vele lenni, akkor ez nem a legjobb megoldás.
1 hét itt, egy hét ott..
Nálunk még idegenkednek tőle, Svédországban elfogadott, és ott a legtöbb gyermek ilyen családmodellben nő fel.
Előnye: A gyermek válás után is szoros kapcsolatot ápol mindkét szülővel, nem kell választani közöttük. Így például a hatalmi harc, ami jellemző ilyenkor is, okafogyottá válik. Előny, és nagyon fontos tényező még itt, hogy mindkét szülőnek, olyan párt kell választani, aki elfogadja a gyermekét. (csak csendben megjegyzem, hogy a svédországi modellt vizsgáló tanulmány szerint ezek a gyerekek kevésbé stresszesek, lelkileg, szellemileg jobb állapotban vannak… de csak akkor, ha a gyermeknek is jó, és tényleg így akarja.)
Hátránya: az állandóság hiányát említjük. Viszont ez csak 1 tényező a gyermek életében, és ha mindkét szülővel szoros kapcsolata van, és kiegyensúlyozott, érzelmi biztonságban van, akkor ez akár jó is lehet.
Ezeken kívül is vannak még más családmodellek, egyedi megoldások. Azt gondolom sokszor csak érzelmi intelligencia, tolerancia kérdése. Viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy pont ezért, mert az egyik félből hiányzik, vagy kevesebb van ezekből a tulajdonságokból, nagyon nehéz megoldani a gyerek elhelyezést, vagyis hogy melyik modell fog működni.
Én a magam részéről szívesen nyújtok segítséget ebben a kérdésben. Ami nagyon fontos viszont, hogy folyamatosan figyelni kell gyerekre, mindig mindent őszintén megbeszélve, és ha még sem jó, nem válik be akkor változtatni rajta. A szülőnek a gyerek mögött kell állni, és biztosítani Őt, hogy bárhogy szeretné, mi támogatjuk, nem sértődünk meg (tudjuk ez is egy rossz tulajdonság itt meg pláne..)
A gyermek tudja, érezze, hogy Ő a legfontosabb számunkra, és számunkra az a fontos, hogy érzelmileg, lelkileg kiegyensúlyozott, boldog legyen….
